MEGNYITÓ:
MEGJELENT CIKKEK:
dunaszerdahelyi.sk Publikálva: 2023, február 11 – 08:49
Jó hinni a varázslatban, de még jobb részese lenni
A mai, digitális fotós világban szokatlan, archaikus módszerekkel készült fotográfiákat láthat a néző a Vermes-villa falain az Esztergomi Fotográfiai Biennálé MANU-TÍPIA kiállításának köszönhetően.
Rózsár Vince felvételei
A kiállítás megnyitóján Iván Péter, a Kortárs Magyar Galéria vezetője köszöntötte a megjelent vendégeket, az érdeklődő közönséget, külön üdvözölve Karaffa Attilát, Dunaszerdahely alpolgármesterét, Hupján Attila fotóművészt, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) Fotóművészeti Tagozatának elnökét, Gál András fotóművészt, a biennálé művészeti vezetőjét, a MAOE FT elnökségi tagját, Zsila Sándort, a MAOE FT elnökségi tagját, valamint Vereckei Andrást, az Esztergomi Művészek Céhe titkárát.
„Olyan kiállítás nyílik ma e falak közt, amelyre büszkék vagyunk, hiszen nagyon színvonalas anyag került a kiállítótermekbe.
Olyan kiállítássorozat részese lett a galéria, amelynek komoly neve van a szakmában – ez a 22. Esztergomi Fotográfiai Biennálé harmadik helyszíne.
Az alkotások különböző technikákkal készültek, de némelyet látva bármennyire is hihetetlen, mind fénykép“ – mondta el a KMG vezetője.
Gál András fotóművész, a biennálé művészeti vezetője megnyitója elején kiemelte, közel fél évszázadra nyúlik vissza a biennálé kezdete; 1976-ban nyílt meg az első Esztergomi Fotográfiai Biennálé (EFB) kiállítása Esztergomban, a vár falai közt. Azóta is a kísérleti és kreatív fotográfusok állandó fóruma Magyarországon, mely iránt akkora az érdeklődés, hogy már nemzetközivé nőtte ki magát. A koronavírus-járvány miatt, két év kihagyás után, egy majdnem teljesen új csapatnak köszönhetően került újra megrendezésre – mondta el Gál András.
A tárlat anyaga létrejöttét a kiállítás címe is magyarázza: MANU-TÍPIA, ami a kézműves-archaikus fotografikus alapú képalkotás művelete – azaz, digitális print ezen munkák esetében nem volt elfogadott – húzta alá a fotóművész, majd érdekességként megjegyezte, a mostani kiállítás nem előzmények nélkül való. A XI. EFB MANU PROPRIA című pályázati kiállításán, 22 évvel ezelőtt mutattak be az archaikus fotókémiai – és technikai eljárásokkal készült alkotásokat.
„De vajon miért is készít valaki a mai világban ilyen nehezen, előállítható műveket, mikor mindenkinél ott lapul a zsebben, a mobiltelefon?“ – tette fel a kérdést a kiállítás művészeti vezetője.
Különböző okokból készítenek ilyen munkákat a művészek: van, akinek a hagyományőrzés fontos, van, aki az egyediséget emeli ki, vagy éppen a képminőséget és a részletgazdagságot. És van olyan is, aki megcsömörlött a mindenre rátelepedő digitális világ uniformizáltságától – magyarázta Gál András.
„Ami közös mindannyiunkban az a varázslat átélésének vágya újra és újra.
Varázslat, amikor a semmiből valami lesz, a kezünk munkája által, a szemünk láttára megszületik valami, ahogy a Queen énekli: »It’s a kind of magic«; és mivel legbelül, valahol mélyen mind gyermekek vagyunk, jó hinni a varázslatban, de még jobb részese lenni, átélni a csodát.
Kiírásunkkal tehát erre hívtuk az alkotókat: varázslattal létrehozott csodák elkészítésére“ – emelte ki megnyitójában a fotóművész.
Mint mondta, a biennálé szervezői számára nagy megtiszteltetés, hogy Dunaszerdahelyen is bemutathatják munkáikat, amely remélhetőleg egy hosszútávú együttműködés első lépése.
A megnyitó gondolatok után Iván Péter szemlélődésre és kötetlen beszélgetésre invitálta a jelenlévőket, majd elmondta, jelen kiállítás 2023. március 3-ig látható a Vermes-villában.
Szöveg és kép: -rovin-
https://ma7.sk/muveszet/a-kezmuves-fotomuveszet-analog-varazslata-kepekkel
ma7.sk 2023. február 11., 18:01 Lacza Gergely
A „kézműves” fotóművészet analóg varázslata – KÉPEKKEL
2023. február 10-én nyitották meg a dunaszerdahelyi Kortárs Magyar Galériában a XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé MANU-TÍPIA című pályázatára jelentkező alkotók munkáiból a szakmai kuratórium által összeállított kiállítását. A pályázati felhívásra 62 fotográfus 350 műve érkezett be. A zsűri 52 művész 126 alkotását válogatta be a kiállítás anyagába. Ezek a munkák március 3-ig tekinthetők meg a Vermes-villában.
Fotó: Lacza Gergely
Herbáriumra „hajazó”, síküveg közé préselt levélen kutya és fája, röntgenfotóra emlékeztető, hátulról megvilágított kóros elváltozást mutató vagy pigmenthiányos (?) modellrészlet, ezüstkanálra varázsolt minta kollódiumos eljárással vagy retró dagerrotípia? Ez csupán néhány fotografálási technika, amellyel a kiállítás alkotói dolgoztak, ezenkívül számos egyedi módszer és látásmód köszön vissza, szerencsére cseppet sem öncélú módon, hanem igényes kivitelezésben, mindig a művészi szempontokat és a közlés fontosságát szem előtt tartva.
Az Esztergomi Fotográfiai Biennálé kiállítása először, de a tervek szerint nem utoljára mutatkozik meg a Vermes-villában.
Fotó: Lacza Gergely
A tavalyi pályázati kiírásban az analóg technika reneszánsza köszön vissza, legalábbis a digitális technikák és a gépi eljárások idén száműzetésre ítéltettek, szubjektív véleményem szerint ezáltal nagyon izgalmassá, látványossá és sokszínűvé téve a felhozatalt és magasabbra emelve a lécet.
Pár hete egy kézműves pékség vagy piac kínálatát hasonlítva egy multi hipermarketéhez arra jutottam, hogy nagyjából úgy aránylik a kettő egymáshoz, mint ahogy egy master stúdiószalag vagy legalább egy vinyl lemez aránylik egy silány tömörítésű mp3 felvételhez.
Valahogy ezt éreztem a biennálé kiállításának megtekintésekor is, igaz, láttam már nem is egy briliáns, digitális eljárással készült művészfotót is.
Mégis, az egésznek van valamilyen megmagyarázhatatlan aurája, ami harsányabban kiemeli a művészi oldalt, és nemcsak képpontok tekintetében tűnik részletgazdagabbnak egy fénykép, hanem a mondandója szempontjából is.
Fotó: Lacza Gergely
Először a galéria igazgatója, Iván Péter köszöntötte a megjelenteket, majd rövid bevezetőjében kifejtette, hogy egy olyan kiállítást tudtak megnyitni, amelyre nagyon büszkék, hiszen nagyon színvonalas anyag állt össze egy olyan kiállítássorozat keretében, melynek komoly rangja van a szakmában. A XXII. Esztergomi Fotográfiai Biennálé MANU-TÍPIA című kiállítás harmadik helyszíne a Vermes-villa a Magyar Nemzeti Múzeum Esztergomi Vármúzeuma és a budapesti Foton Galéria után, tudtuk meg az igazgatótól.
Ezek a fotók különböző technikákkal készültek, és higgyék el, mindegyik fénykép”,
utalt Iván Péter azokra a speciális módszerekkel elkészített alkotásokra, amelynek egyikéről-másikáról tényleg sok mindent gondolna egy laikus, csak azt nem, hogy fénykép.
A kiállítást Gál András fotóművész, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete Fotóművészeti Tagozatának elnökségi tagja, a biennálé művészeti vezetője nyitotta meg, akitől megtudtuk, hogy az első biennálé 1976-ben nyílt meg az esztergomi várban és a rendezvény azóta is egyedülálló módon a kísérleti és kreatív fotográfusok állandó fóruma Magyarországon. Mivel a fotográfusok és képzőművészek körében egyre nagyobb az érdeklődés a »manutípia«, tehát a kézműves, archaikus fotografikus alapú képalkotás művelete iránt, a MANU-TÍPIA pályázati kiírása így szólt:
Minden 5 évnél nem régebbi, hivatalosan nem publikált, archaikus technikával és kézműves eljárással készült alkotást várunk, például: dagerrotípiát, heliogravűrt, fototípiát, ferrotípiát, argentotípiát, nedves és száraz lemezeket, cliché verre varázslatokat, polaroid lifteket stb. Minden használatos, de akár saját kísérletezésekkel felfedezett új – vegyi eljárások eredményeit is szívesen bemutatjuk. A gyári zselatinos ezüst (foto)papírral való kidolgozás is megengedett, de a zsűri az egyedi, kézi (MANU) végső kidolgozást preferálja. Ezen a pályázaton a digitális print nem elfogadott.
Fotó: Lacza Gergely
Vajon minek is készít valaki a mai világban ilyen nehezen előállítható műveket, amikor mindenkinél ott lapul a zsebében a mobiltelefon?”,
tette fel a kérdést Gál András, majd ekképpen válaszolta meg:
Nehéz ezt igazán jól elmagyarázni egy kívülálló számára, és nem is mindenkinél egyformán történik és egyformán működik.
Van, aki a hagyományőrzést említi, van, aki az egyediséget. Megint másnak a képminőség, a hihetetlen részletgazdagság, vagy inkább az archaizáló végeredmény a fontos. Olyan is akad, aki megcsömörlött a mindenre rátelepedő digitális világ uniformizálásától. Ami viszont közös mindannyiukban, az a varázslat átélésének vágya újra és újra.”
A varázslat átélését én is csak ajánlani tudom mindenkinek, március 3-áig mindenkinek része lehet benne a Vermes-villában, minden héten szerdától szombatig.
Fotó: Lacza Gergely
A kiállítás a Magyar Művészeti Akadémia és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával valósul meg.